Hozzátartozóknak

Közeli hozzátartozóként, barátként nehéz szembesülni azzal, hogy egy számunkra fontos személy alkoholproblémákkal küzd. Az érte való aggódás mellett a család működésére is súlyos következményeket ró az alkoholizmus, megbélyegez, elszigetel, konfliktusok kialakulásához vezet. Ha felmerül a gyanú, hogy rokonunk, barátunk alkoholfüggőségben szenved, számos kérdés fogalmazódhat meg bennünk:
    - Milyen súlyos a probléma, kialakult-e már függőség, alkoholizmus?
    - Mi lesz a családunkkal vagy a barátságunkkal?
    - Hogyan tudok segíteni?
    - Van-e még esély a változásra?

Az alábbiakban az ilyenkor hasznos tudnivalókat, információkat gyűjtöttünk össze.


Figyelmeztető jelek

Előfordulhat, hogy az egyik családtagja Önnél, esetleg a családtagok jelentős részénél gyakrabban fogyaszt alkoholt. Ez azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az alkoholfüggőség kialakulása felé halad. Érdemes végiggondolni, hogy családtagja esetében megfigyelhetőek-e azok a „figyelmeztető jelek”, amelyek a kockázatos, ártalmas vagy kóros alkoholfogyasztást valószínűsítik:
•    Túllépi az alkoholfogyasztása a „biztonsági határt” 
Ön tudja, mi az alkoholfogyasztás szempontjából a „biztonsági-határ” (amely szint alatt még az alacsony kockázatú alkoholfogyasztás jellemző Önre)?
Ha nem, vagy nem biztos benne, olvasson tovább itt: Hol a határ?? – Az alkoholfogyasztás „biztonsági határa”.
•    Tipikus helyzetekben (pl. feszültség esetén) mindig az alkohol után nyúl
•    Az összejöveteleket kivétel nélkül, mindig alkoholfogyasztás kíséri
•    Ha az alkoholfogyasztás szóba kerül, mentegetőzésbe kezd (pl. „de hiszen én csak sört iszom”, „egyedül nem iszom soha”, „bármikor meg tudnám állni, hogy igyak”), ingerültté válik


Mi számít alkoholfüggésnek?

Az alkalomszerű lerészegedés még nem számít alkoholizmusnak. Ettől függetlenül komoly következményei lehetnek, hiszen a családban konfliktusok kiindulópontja lehet, esetenként agresszióhoz, veszekedéshez, bántalmazáshoz is vezethet.
Ha szeretne többet tudni, olvasson tovább itt: Milyen mértékű a már problémás alkoholfogyasztás? – Az alkoholhasználat (vagy alkoholfogyasztási mintázat) típusai.

A fiatalok nagymértékű, társasági alkoholfogyasztása sem tekinthető alkoholizmusnak, ezt szociális nagyivás néven szokták emlegetni. Természetes számos negatív hatása lehet a szociális nagy ivásnak is, mind egészségileg, mind pedig a jövőre nézve, ám dependenciához (függőséghez) még nem feltétlenül vezet. Fontos felhívni a fiatalok figyelmét a kontrollált ivás fontosságára, melyhez a „biztonságos” alkoholfogyasztást segítő gyakorlati tippjeink nyújthatnak segítséget.
Ha szeretne többet tudni, olvasson tovább itt: Gyakorlati tippek.


Alkoholprobléma a családban

Napjainkban a szakemberek döntő többsége családi betegségként tekint az alkoholizmusra.
Ebben a rendszerszemléletű megközelítésben az alkoholproblémákkal küzdő személy a tünethordozó, a többi családtag pedig részese annak az úgynevezett „játszmának”, ami a valódi változás útjában áll.
Eric Berne, svájci pszichiáter fogalmazta meg az alkoholista játszmának nevezett jelenséget, melynek rövid áttekintése segíthet abban, hogy a családtagok rálássanak szerepeikre, megértésék a családi működésmódokat, és jó irányban tudjanak változtatni.
Ha szeretne többet tudni az alkoholista játszmáról, olvasson tovább itt: Az alkoholmentesség elérését és fenntartását segítő intézmények, szervezetek, csoportok.


Hozzátartozóként hogyan tudunk segíteni?

Sokszor nehéz türelmesnek, megértőnek lenni, ha egy közeli családtagunk alkoholproblémákkal küzd, ráadásul a hatástalannak tűnő segítségek nyomán düh, kilátástalanság érzése, bűntudat is keletkezhet bennünk.
Talán segít valamelyest, ha az alkoholizmusra betegségként tekintünk, és elfogadjuk azt a tényt, hogy segítség nélkül nem lehet kilábalni belőle.
A gyógyulás elérhető, sok szenvedélybetegnek, alkoholfüggőnek sikerült – azoknak, akik segítséget kerestek, szakemberhez fordultak.
Fontos tájékozódni a lehetőségekről, és abban segíteni alkohol problémával küzdő hozzátartozónkat, hogy ismerje fel a problémát, nézzen vele szembe, és kérjen segítséget.

De hogyan érdemes mindezt csinálni, mik a kudarcra ítélt próbálkozások, és mi lehet a jó segítség?


Ahogy nem érdemes…

A veszekedés, ellenőrizgetés, számonkérés hatásai

Eric Berne elgondolása alapján az alkoholproblémával küzdő családtagunk felé való viszonyulásunk, megnyilvánulásaink jellegzetes mintázatot ölthetnek, egy berögződött szerepként működhetnek, úgy, hogy ennek esetleg nem is vagyunk tudatában.
Például ilyen, ha családtagként ellenőrizgetjük az alkoholfüggő személyt, nyomozunk utána, szaglásszuk, hogy „pia szaga” van-e, és számon kérjük, veszekszünk vele, amikor kiderül, hogy megint ivott. Habár nyilvánvalóan azzal a céllal tesszük mindezt, hogy a másik változtasson, de szándékaink ellenére így pont ahhoz járulunk hozzá, hogy ez az állapot fennmaradjon.
Ez a működésmód olyan, mintha egy gyereket nevelnénk, nem pedig egy felnőtt emberhez viszonyulnánk. (Veszekedéssel büntetjük a helytelen viselkedéséért, ellenőrizzük, kontrollálni próbáljuk.)
Ennek egyik következménye az, hogy az alkoholbeteg beleragad ebbe a gyerekszerepbe. Nem vállal felellőséget saját magáért, nem néz szembe a következményekkel, viszont megmakacsolja magát, és az ellenkezőjét csinálja, mint amit elvárnak tőle.
Továbbá, a számon kérő kommunikáció minden ember számára sértő lehet, és könnyen vezethet ahhoz, hogy a másik fél tagadásba menekül. Vagyis, még kevésbé ismeri el, hogy problémája van az ivással, ehelyett indokot talál arra, hogy miért iszik. Gyakori, hogy az újabb veszekedések és az italozás eltitkolása, tagadása bűntudatot vált ki az alkoholbetegből, ez pedig szorongás kialakulásához vezet. A feszült, szorongó lelkiállapot pedig újabb ürügyet szolgáltat az ivászatra. Egészen el tud fajulni ez a helyzet, hiszen a feszültség csak növekszik, és odáig is juthatunk, hogy az alkoholbeteg a másik felet okolja saját állapotáért, mondván, hogy a folytonos veszekedés miatt menekül az italozásba.
Ha ellenőrizni próbáljuk, bevonalkázzuk az üveget, hogy mennyi fogyott, vagy kiöntjük a rejtegetett italokat, szintén gyerekként bánunk a felnőtt emberrel. Ráadásul, mivel az alkoholizmusban szenvedő ember nem tud lemondani az alkoholról, dühös is lesz, ha elvesszük és kiöntjük az italt.
Összefoglalva tehát, a veszekedéssel, nevelési célzatú ellenőrizgetéssel, számonkéréssel épp az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk. Nem serkentjük arra az alkoholfüggőt, hogy felelősséget vállaljon saját magáért, helyette gyerekszerepbe helyezzük őt, és újabb ürügyet kínálunk az ivásra.


A fenyegetőzés hatása

A fenyegetőzések (pl. „elválok, ha nem hagyod abba az ivást”, „megszakítok veled minden kapcsolatot”, „nem láthatod a gyerekeket”) szintén nem a gyógyulás útjára terelik az alkoholbeteget. Hasonlóan az előbb leírtakhoz, gyerekszerepbe helyezzük azáltal, hogy úgy bánunk vele, mint akinek a helytelen viselkedését büntetni kell.
A fenyegetések hatására gyakran átmenetileg javul a helyzet, pár napig, hétig talán mérsékelni tudja, esetleg meg tudja állni az alkoholfogyasztást. Csillapodnak a kedélyek, a családtagban is az a hamis illúzió keletkezhet, hogy ezúttal sikerült kirángatni a másikat az alkohol csapdájából. Csakhogy nem sok idő kell, hogy minden elölről kezdődjön, az ital utáni sóvárgás felerősödik, és mivel a fenyegetéseknek sem lett következménye, az alkoholfüggő ismét alkalmat talál az ivásra.


Az ultimátum

Az ultimátum kétélű fegyver, hiszen ha fenyegetésként használjuk, és soha nem jár következményekkel, akkor nem jelent valódi segítséget.
Ugyanakkor eljöhet az a pont, amikor elfogy a türelmünk, amikor már nem látunk más kiutat, csak ha választás elé állítjuk az alkoholproblémával küzdő családtagunkat: vagy felkeres egy szakembert a segítségünkkel, vagy megszakítjuk vele a kapcsolatot, mielőtt a családunk, vagy mi magunk is belebetegszünk az állapotba.
Fontos azonban, hogy az ultimátum adása esetében következetesek és konstruktívak legyünk. Ahhoz, hogy a másik fél felelősséget vállaljon önmagáért, éreznie kell, hogy a tetteinek nem csak hatása van másokra, de az következményekkel is jár.

Az alábbiakban pár szempontot olvashat arról, hogy milyen módon adhatunk konstruktív ultimátumot.
–    Fogalmazzuk meg, hogy mi a célja az ultimátumnak (Pl.: „Szeretném, ha felkeresnél egy szakembert, aki segíteni tud az alkoholproblémádon.”)
–    Legyen egy reális időkeret a kívánt lépés vagy változtatás megtételére (Pl. „Régóta tart már ez az állapot, szeretném, ha két héten belül döntésre jutnál, és felkeresnél egy szakembert”)
–    Ajánljunk fel segítséget, és ne csak az elvárásainkat fogalmazzuk meg (Pl. „Összegyűjtöttem neked pár intézményt, és ha gondolod, szívesen elkísérlek a jövő héten”)
–    Legyünk következetesek! Ha a kívánt lépést vagy változtatást nem teszi meg, ne hagyjuk azt következmények nélkül. Maradjunk hűek ahhoz, amit korábban közösen megbeszéltünk.


Hogyan tudunk valóban segíteni? – Néhány kapaszkodó a hatékony kommunikációhoz

A legfontosabb, amit alkoholproblémával küzdő családtagunkért tehetünk, hogy felhívjuk a figyelmét a problémára, segítjük, hogy ő is belássa a helyzet komolyságát, és szakember felkeresésére bíztatjuk. Az alábbi kommunikációs technikák lehetnek ebben segítségünkre.

Mondanivalónk nyílt, hiteles, egyes szám első személyben történő megfogalmazása
A fenyegetőzés, veszekedés semmilyen emberi kapcsolatban nem célra vezető. Egy olyan alkohol problémákkal küzdőnél pedig, aki nem ismeri el, hogy gondot okozna az ivászata, az ilyen kommunikáció csak még tovább ront a helyzeten, aláássa a bizalmat, és újabb ürügyet szolgáltat az ivásra.
Első lépésként fontos, hogy nyíltan, higgadtan próbáljunk meg beszélgetni a problémáról, amikor a sértettségünket, dühünket, megbántottságunkat félre tudjuk tenni egy kicsit. Családtagként ez sokszor nehéznek tűnhet, de akár az is segíthet, ha előtte átgondoljuk, gyakoroljuk. Ne támadjuk a másikat, ne vádaskodjunk, ne arról beszéljünk, hogy mennyire elviselhetetlen a folytonos alkoholizálása. Ehelyett beszéljünk arról, hogy bennünk milyen érzések vannak – ez mindig hiteles, és ezzel nem lehet vitatkozni.
Elmondhatjuk, hogy mennyire aggódunk a másikért, azt látjuk, hogy túl sokat/túl gyakran iszik, hogy emiatt milyen konkrét problémák merültek fel az utóbbi időben (családi, munkahelyi, egzisztenciális). Fontos arról is beszélni, hogy segítséggel lehet a függőséget leküzdeni. Legyünk együttműködőek. Kereshetünk közösen is szaksegítséget, de előre is készülhetünk szakemberek, intézmények nevével. Ha több lehetőséget is kínálunk, talán a másik fél könnyebben jut a döntésre, hogy valamelyiket felkeresse.

Ne bélyegezzük alkoholistának, ne támadjunk
Az alkoholizmus megbélyegző szó, nem érdemes ezzel dobálózni. A másik fél sértőnek érezheti, még inkább elzárkózhat attól, hogy szembenézzen a problémájával. Címkézések helyett beszéljünk inkább nyíltan a helyzetről. Miért aggódunk, mi olyan nehéz ebben a helyzetben. Ha a másik fél látja, hogy nem támadjuk, hanem őszintén féltjük őt, féltjük a kapcsolatunkat, a családunkat, kevésbé zárkózik el, kevésbé reagál rögtön védekezéssel.

Mások bevonása
Elképzelhető, hogy az első, második beszélgetésnek még semmi látható eredménye nem lesz. Talán nem is veszi komolyan az alkoholbeteg, túlzásnak tekinti a másik aggodalmait. Legyünk kitartóak, hozzuk elő többször is a témát, sőt, vonjunk be másokat is, akik hiteles, fontos személyek az alkoholbeteg életében.
Ha más családtagok, barátok is nyugodt, aggódó módon képviselik ugyanazt a véleményt, előbb-utóbb nem tudja kikerülni a problémával való szembesülést. A háziorvost is érdemes lehet bevonni, a saját szerepéből ő is hitelesen tudja képviselni a probléma komolyságát. Itt is azt érdemes szem előtt tartani, hogy mindez ne tűnjön összeesküvésnek, az alkoholfüggő elleni szövetkezésnek. Felnőtt emberek között zajló beszélgetésekről legyen szó, amiben mindenki a maga szemszögéből mondja el az aggodalmait.


 
Mit tehetünk, ha távolabbi rokonunk, barátunk küzd alkoholproblémával?
   
Távolabbi rokoni kapcsolat vagy ismerősi viszony esetében talán könnyebbnek tűnhet úgy tenni, mintha észre sem vennénk, hogy a másik alkoholproblémával küzd, és inkább szemet hunyunk a gyakori lerészegedés felett, mondván, hogy úgyis csak magunkra haragítanák egy rokont, barátot. Érdemes mérlegelni, hogy biztosan nagyobb veszteség-e, ha átmenetileg megharagszik a másik, mint ha testileg, lelkileg és egzisztenciálisan is tönkremegy az alkoholfüggőségben.
Az alkoholfüggőséget sokan kezelik tabuként, és valóban nem könnyű szóba hozni a témát olyasvalaki esetében, akivel nem vagyunk szoros családi vagy baráti kötelékben. Lehet azonban, hogy nincs senki, aki nyíltan beszél a problémáról, és kifejezi az alkoholfüggő személyért való aggodalmát. Talán éppen a velünk való beszélgetés lesz számára a kapaszkodó, hogy szembenézzen az alkoholproblémával, és a változás útjára lépjen.
Mit érdemes végiggondolni a beszélgetés előtt
-    Vagyunk-e elég bizalmas, közvetlen viszonyban?
-    Kit lehet még bevonni? (közelebbi barátot, családtagot)
-     Aggodalmaink kifejezése alapuljon objektív tényeken (pl. „mostanában többször láttalak nyúzottnak, másnaposnak, olyannak, mint aki nem tud koncentrálni a munkában”; „aggaszt, hogy múlt héten többször is észrevettem, hogy már délelőtt fogyasztasz alkoholt”)
-    Célszerű „én-közlésben” fogalmaznunk, vagyis a saját érzéseinkről beszélni, és nem a másikat minősíteni. (pl. „Én úgy látom, hogy”, „engem az tölt el aggodalommal, hogy”)
-     Érdemes előre készülni olyan konkrét javaslatokkal, mint hogy hova fordulhat segítségért az alkoholproblémával. Ezzel előremutató, konkrét segítséget nyújtunk, és nem csak az általunk észlelt problémát fogalmazzuk meg.
-     Készüljünk fel rá, hogy a másik tagadásba menekülhet, úgy tűnhet, hogy leperegnek róla a szavaink, esetleg dühös is lesz az észrevételeink nyomán. Vitába szállni, győzködni semmiképp nem érdemes. Felnőtt emberként az ő felelőssége, hogy mit kezd a hallottakkal, tudja-e segítségként értelmezni.


Alkoholbeteg családtagjaként hova fordulhatok, ha megterhel a helyzet?

Lelkileg nagyon megterhelő tud lenni, ha egy alkoholbeteg van a családban. Az érte és a családunkért való folytonos aggodalom, a jobb időszakokat követő újabb csalódások, a veszekedések, esetleg az agresszió mind komoly traumát tudnak okozni. Fontos, hogy felismerjük, ha nekünk van szükségünk segítségre!
Ahogyan családtagként az alkoholfüggő személyt is abban tudjuk segíteni, hogy szaksegítség felkeresésére bíztatjuk, úgy a saját problémáinkat is úgy tudjuk leginkább leküzdeni, ha a megfelelő segítséghez fordulunk.
Néhány lehetőség:
•    Segítség alkoholisták hozzátartozóinak: Félúton alapítvány
•    Egészségügyi szakrendelés alkoholfüggőknek és családjaiknak 
•    Telefonos lelki elsősegély: 116-123 Az egész országból ingyen hívható mobiltelefonról is.
•    Egészséges Magyarországért Központ Telefonos tanácsadás alkoholproblémákkal küzdőknek és családtagjaiknak: 06-1-393-5172, www.emako.hu

Ha szeretne többet tudni, olvasson tovább itt: Az alkoholmentesség elérését és fenntartását segítő intézmények, szervezetek, csoportok.