A függőség komplex természete

Egy átlagos dohányos napi egy doboz cigarettával számolva, tíz éven át körülbelül 73 000 szál cigarettát szív el. Ez idő alatt a szervezete és saját maga is megtanulja, hogy mely helyzetekben szokott dohányozni, kialakulnak jellegzetes szokásai, s szervezete is úgy hozzászokik a nikotinhoz, hogy úgy érzi,nélküle már nem működik kielégítően.
Nézzük most meg, hogy miért is alakít ki a dohányzás egy alattomos és erős függőséget, és miért tartják sokan nehéznek a dohányzásról való leszokást!
A rágyújtás után szinte azonnal, pár másodpercen belül jelentkezik annak következménye, a központi idegrendszer jutalmazó anyagot (dopamin) szabadít fel, mely nagyon gyors és erős tanulási folyamatot eredményez. A dohányos ember tehát először örömszerzés gyanánt, a pozitív megerősítés kiváltása végett gyújt rá. A szervezet azonban nagyon gyorsan hozzászokik a nikotin egy bizonyos szintjéhez, így a fizikai függés kialakulása után már a nikotinmegvonási tünetek enyhítésére tesz erőfeszítéseket a személy az újabb és újabb rágyújtásokkal.A nikotinfüggés fontos ismérve, hogy a fennálló ismert, életkilátásokat befolyásoló betegség ellenére vagy az egészségi állapot fokozatos romlása ellenére is, folyamatos és megtartott a dohányzás. A nikotin néhány tekintetben ugyanolyan vagyerősebb függést alakít ki, mint a heroin, a kokain vagy pedig az alkohol. Más szerekhez képest azonban nem okoz mérgezéses tüneteket és nem befolyásolja a munkahelyi teljesítményt.Ha szeretne tisztában lenni azzal, hogy mennyire függ szervezete a nikotintól, akkor kattintson ide: Állapítsa meg, hogy mennyire nikotinfüggő!

A dohányzásra felszólító ún. kulcsingerek vagy környezeti ösztönzők hatására automatikusan is bekövetkezik a rágyújtás. Ilyen ösztönzővé válhat bármi, aminek a jelenlétében rágyújtunk. A legerősebb dohányzásra késztető kulcsingerek közé sorolható például olyan egyszerű cigarettázáshoz kapcsolódó tényezők látványa, mint a cigarettás doboz, más dohányosok vagy a cigaretta füstje. Ugyanakkor ilyen dohányzásra ösztönző tényezők lehetnek olyan hétköznapi tevékenységek, szokások is, mint a kávézás, baráti beszélgetés, munkahelyi pihenők stb.
Az imént említett külső tényezőkön túl, belső tényezőkhöz, érzelmekhez, hangulatokhoz ishozzákapcsolódik a rágyújtás késztetése. Öröm, bánat, idegesség, unalom egyaránt vezethet ahhoz, hogy szinte automatikusan rágyújtunk, függetlenül attól, hogy mikor szívtuk el az utolsó szálat.
A dohányzásra való rászokás olyan tanulási folyamat, amelyet a cigarettához való testi-lelki alkalmazkodás is kísér. A dohányzás egyfajtatúltanult viselkedés, így a nem-dohányzást, a cigaretta mentes életet is tanulni kell, testben és lélekben is alkalmazkodni kell az új füstmentes élethez.